Mindenből tanulunk. Mindenből. A boldogságból a fájdalomból, a félelemből, ahogy a szeretetből is. Nem számít, hogy hány évesek vagyunk, hogy hány kapcsolatunk vagy munkahelyünk volt, mindig előfordulnak olyan helyzetek, amelyekre nem számítottunk. A kérdés csak az, hogy mennyire fogadjuk el a kialakult szituációt és mennyit tanulunk belőle. Mert előfordulhat, hogy egy ismeretlen ember csal mosolyt az arcodra, ahogy az is, hogy egy szeretett személy törli le róla. De nem szabad hagyni, hogy – az olykor kellemetlen – meglepetés ereje a kétségbeesésbe taszítson bennünket. Vannak olyan pillanatok, mikor fáj megszólalni. Mikor időre van szükségünk ahhoz, hogy átgondoljuk mit érzünk és képesek legyünk megosztani másokkal. Ez nem a gyengeség jele. Pusztán annak az oka, hogy mindenre senki nem lehet felkészülve. Van, akit a család, van, akit a barátok lepnek meg de a lényeg ugyanaz: időre van szükségünk, hogy feldolgozzuk a történteket. Úgyhogy ne próbáld meg siettetni magad, mondván, hogy már rég túl kellene lenned rajta. Ennek nincs időkorlátja. De ne aggódj, mindennek van szavatossági ideje, még a fájdalomnak is.
Egy idő után – a korábbi tapasztalataid hatására – már könnyebben nézel vissza a fájó időkre.
A kérdés csak az, hogy mennyit kell várnod arra a napra.
