A hasznosabbnál hasznosabb női magazinok naponta megjelenítenek egy cikket arról, hogy épp milyen is A jó nő. Részletesen tárgyalják kívűlről-belülről. A sok, önbizalomhiányos hölgy olvasó pedig issza az író olykor alaptalan, hatásvadász szavait. Ez így is van rendjén. No de kérdem én, lehetséges-e ily módon lefesteni A jó nőt? Hisz akárhány embert megkérdezhetnénk erről a kérdésről, legalább ezerféle válasz érkezne.
A probléma ott kezdődik, amikor beskatulyáznak minket, megmondják milyennek kell lennünk, ahhoz, hogy a párunk csodanőként nézzen ránk. Pár éve részt vettem egy Vénusz ébredése néven futó, nevezzük önismereti kurzuson. Mai napig nem fogalmaztam meg igazán, hogy mi is volt pontosan a két hétvégéből álló programnak a célja, ám az biztos, hogy sok nőnél pozitív eredményeket ért el. Megtanulhatták, hogyan is kellene Istennőként viselkedni. – Igaz, a görög Aphrodité korszaka, akárhogy is nézzük, már véget ért. Most azonban nem is a tanfolyamon tanult praktikákról szeretnék elmélkedni, sokkal inkább arról az ott felmerült alapkérdésről, hogy szerintünk, nők szerint, milyen A jó nő? Ki a Vénusz? Sokan – köztük jómagam is – sokkal inkább egy szép, kedves, bájos, mosolygós nőt képzeltek el, valakit aki ad magára. Itt megcáfolnám azt a tévképzetet, miszerint mi a plasztikázott, naponta fodrászhoz járó hölgytársainkat tartanánk igazi Nőnek. De valljuk be, a több mint 20.000 éves, híres tömzsi kis Vénusz szobrot nem épp a mai kor ízlése alapján alkották. A tömör gyönyör kifejezés itt bizony nem állja meg a helyét.
A kérdés azonban az, vajon nekünk, hétköznapi nőknek meg kell-e tennünk mindent azért, hogy ha szembe sétál velünk egy jó külsejű fiatalember, elálljon a szava? Miért nem elégszünk meg azzal, ha valaki azért csodál meg minket, amilyenek vagyunk? Miért kellene megvonnunk magunktól minden földi jót? – ezalatt gondolok a borra, a süteményekre, és persze a málnás-nutellás palacsintára.
Egyszer egy számomra nagyon fontos személy azt mondta, hogy mindenkinek saját magával kell tudni elszámolnia. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak ha meglátnak, csak az, hogy Te mit gondolsz ha tükörbe nézel? Elégedett vagy? Büszke vagy? Azt gondolom addig tegyél meg mindent, amíg IGEN-nel válaszolsz ezekre a kérdésekre, és ne várd, míg minden körülötted élő és mozgó ember bólint. Nem mások számítanak. Csak Te számítasz.
Csak Te.